Sziasztok! Szóval...akik ismernek engem, még aki újonnan is, tudják, hogy szeretek olvasni. Már-már mániákusan tudok rajongani a könyvekért. Ha megyek valahová, legalább egy mindig van nálam. De eddig sosem fejtettem ezt ki bővebben. Hát...most megteszem. Nem is tudom mikor kezdődött ez igazából. Annyit tudok, hogy nagyon korán kezdődött, 5-6 évesen. Már akkor tudtam olvasni, tiszta kiejtéssel, hibátlanul. Idegen szövegeket is. Erre a mai napig büszke vagyok és az is leszek. :) Az oviban pedig, amikor péntekenként vártam anyut délben, mindig én olvastam mesét a többieknek. 

Aztán ez az aranykor végetért. Nem voltam már többé az az álmodozó, mosolygós kislány, aki mindenkihez odaült beszélgetni, mert bízott mindenkiben. Láttam a mindennapos veszekedést, ahogy a kedves édesapám keze meglendül és végül valamelyikőnk arcát találja el. Kénytelen voltam ehhez hozzászokni, eltűrni. Mert nem fordulhattam a gondjaimmal senkihez, de tényleg senkihez. A könyvek pedig segítettek nekem. Levezettem a felgyülemlett feszültséget velük, elmerültem a világukban. Ahogy manapság is teszem, ha valami sérelem vagy más baj érne. Én nem csak a szórakozás kedvéért olvasok, vagy hogy a tudásomat, műveltségemet fejlesszem. Nekem valóban az olvasás az életem és...ezt nem is fogom letagadni soha. Persze nem mindegy, hogy milyen könyvet olvasok...mert hadd engedjek már meg magamnak annyi sznobságot, hogy az agyonreklámozott, agyonhype-olt papírdarabokhoz hozzá sem nyúlok. Félreértés ne essék, nem lenézni akarom azokat, akik ezeket olvassák. Nekem megvan ezekről a papírdarabokról a véleményem és ezt ha lehet, tartsuk is tiszteletben. :) Mert nem egyszer igazolódott be az, hogy azok a könyvek találnak meg engem, amelyeket nem is keresek, csak véletlenül találok. Vagyis, mint a Harry Potter kötetekben, ahogy van: a könyv választ engem, nem pedig én őt.^^ A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány író és műveik címe, amelyekkel így találtunk egymásra:

• Robert Littel - Az ártatlanság vége - Félrevezette a CIA a magyarokat, 1956-ban?
• Anne Frank naplója
• Héléne Berr naplója,
• Zsolt Ágnes - Éva lányom
• Pfeiffer Ede - A kommunizmus gyermeke
• Márai Sándor - Füveskönyv
• Harry Potter 1-7.
• Molnár Ferenc - A Pál utcai fiúk
• Móricz Zsigmond - Árvácska (akárhányszor olvasom el, a sírás kerülget, de egyszerűen imádom...)
• Robert Merle - Mesterségem a halál
• George Orwell - 1984 (a mű nehézségét mutatja, hogy csak második próbálkozásra, 22 évesen tudtam végigolvasni...)
• Kertész Imre - Sortsalanság
• Szabó Balázs - Csengőfrász
• és a sort még folytathatnám...

Pont tegnap este beszélgettünk tesómmal, aki egyébként tényleg csak azt olvassa el, amit megkedvel vagy ami iránt érdeklődik, mást nem, hogy aki nem szeret olvasni, az még nem találta meg a megfelelő könyvet. :) Ezt most ne úgy fogjátok fel, hogy akkor innentől kötelező lesz olvasni. Dehogyis! Az lesz a kötelező, hogy hallgass a belső hangodra és menj, amerre vezet téged. Ha egy könyvet találsz, akkor olvasd el. :) Annak idején én is hallgattam erre a hangra és az lett az eredménye, hogy többszáz művet olvastam el, zártam a szívembe és megfogadtam a tanácsait. Meggyőződésem, hogy a könyvek nélkül ma nem lennék ugyanaz az ember. Köszönöm, hogy meghallgattatok, elolvastátok. :) Legyen szép napotok! Ölelés és puszi,