Sziasztok! Ismét egy cikkel érkeztem, mégpedig egy számomra igen fontos történelmi személyiségről: Anasztaszija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő és családja. :) Nem éppen II. világháború, de ez nem is olyan fontos. Ezúttal is U.-nak köszönhetem az inspirációt és az ötletet. Pusszantás neki!!

Anasztaszija Nyikolajevna Romanova, orosz nagyhercegnő 1908. június 18.-án született Peterhof-ban, II. Miklós cár és Alexandra Fjodorovna cárné negyedik leányaként. Négy testvére közül Marija nagyhercegnő és öccse, Alekszej cárevics állt hozzá legközelebb, mivel korban is elég közel álltak egymáshoz. Két idősebb nővére, Olga és Tatyjana idősebb is volt nála és személyiségben is különböztek, éppen ezért kevés időt töltöttek együtt. Viszont nagyon szerették egymást. Anasztaszija nagyon szerette öccsét, ezért is sújtotta le nagymértékben a cárevics vérzékenysége.

Anasztaszija vidám, huncut lány volt. Szeretett játszani, virágokat gyűjetni, hímezni. Nagyon jó kézügyessége volt - gyönyörűen tudott rajzolni és festeni. A családban gyakran szólították „Koboldnak”, mert folyton valamilyen tréfán törte a fejét. Születése általános csalódást váltott ki, szinte majdhogynem mindenkiből, ugyanis a nép, a család fiúra várt. Öröklési szempontból ez volt a legfontosabb. Volt egy saját kutyája, a család sokszáz saját állatkája mellett, aki a Jimmy névre hallgatott. Családjával leginkább a Sándor-palotában élt, elvonulva a nyilvánosságtól, viszont sokat utaztak: Lengyelo., Moszkva, és Szentpétervár is az úticéljaik között szerepelt. És persze édesanyjuk rokonait is gyakran látogatták, Darmstadt-ban.

Hivatalos címe oroszul így hangzik: Великая Княжна (Velikaja Knyazsna), ami a magyar nagyhercegnőnek felel meg. Hivatalosan Ő Cári Fenségének kellett szólítani, rangban elvileg a Királyi Fenségek fölött állt. Nővérei után szabadon, Anasztaszija is egy ezred, mégpedig a Kaszpi Gyalogság tulajdonosa lett.

Az I. világháború és a borzalmak azonban szétszakították ezt az idillt. Ennek hatására a nép a cár és családja ellen fordult. Fiatalsága miatt Nasztya (ahogy a családtagok becézték) nem állhatott be ápolónőnek, így a katonákkal beszélgetett, látogatta őket. A kommunista hatalomátvétel pedig megpecsételte a család, és ezzel a nagyhercegnő sorsát is.

Február 23.-a, a polgári forradalom után a család őrizetbe került Carszkoje Szelóban. Innen szállították őket előbb Tobolszk-ba, majd később Jekatyerinburgba. Itt egy mérnök birtokán, az Ipatyev házban raboskodott Nasztya a családjával. Aztán 1918. június 16.-án Jakov Jurovszkij, a családot őrző osztag parancsnoka leparancsolta a családot a ház pincéjébe. Ürügynek a fényképkészítést használta, azonban nem ez történt. Ehelyett felolvasta halálos ítéletüket és agyonlőtték őket, azzal a néhány cselédlánnyal együtt, akik még ebben a nehéz időszakban is velük maradtak. Ám a borzalmak még ezután sem értek véget. Hogy a füst felszálljon, az őrök kinyitották az ablakokat, és a lányok ekkor sikoltozva ültek fel. A fűzőkbe varrt ékszerekről ugyanis visszapattantak a golyók. Mivel nem akarták felébreszteni a várost, az őrök így puskatussal verték őket agyon. Ezután a családot a saját ágyneműjükbe csomagolták, majd kocsira rakták és kivitték őket az erdőbe. Ott savval öntötték le a testeket, majd elásták, illetve elégették azokat.

Csak az 1980-as években vállalkozott arra az orosz ortodox egyház, hogy szent mártírokká nyilvánítsák a családot (1981). Nyolcvan évvel a kivégzés után, 1998. június 17.-én a nekik tulajdonított csontokat újratemették a szentpétervári Szent Péter és Pál Székesegyházban. 2000-ben avatták őket szentté, de majd csak 2008-ban mondta ki az orosz legfelsőbb bíróság, hogy a család jogtiprás áldozata lett és rehabilitálta.