"Magyarországot példásan meg kell büntetni." - Sztálin (1943)

Sztálin, a Szovjetunió rettegett vezetője e szavakat használta velünk kapcsolatban, még a háború közben. Aztán a háború végén be is váltották az oroszok a szavát. Erről most nem is beszélnék, mert az nagyon hosszú lenne.

2000. június 13.-án határozott úgy a Magyar Köztársaság kormánya, hogy február 25-ét hivatalosan is a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánítja. Maga a dátum egy sajátos eseményhez köthető, 1947-ben ugyanis ezen a napon tartóztatták le és hurcolták el a SZU-ba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ezzel a tettükkel is a hatalmukat akarták bebiztosítani. Szalámitaktika, biztosan hallott már róla néhányotok, aki ott tart a tanulásban. Nos, ez onnan eredeztethető, hogy a kommunisták szeletenként, apránként szorították ki a többi pártot a magyar politikai élet szférájából, hogy minden hatalom az övék legyen.

Csöbörből vödörbe sodródtunk, a németek kilökdösésével egyenes ágban ugyanis bejöttek hozzánk az orosz csapatok. Amit lehet, hogy egyesek felszabadításként éltek meg, de mindenképpen megszállás volt. Negyven évig állomásoztak nálunk, azalatt a negyen év alatt sok áldozatot szedtek és ebbe beletartozik az a 200 ezer honfitársunk, aki az '56-os forradalom leverése után szinte lóhalálában menekült át az osztrák határon, és azok, akiket menekülés közben lőttek le. Vagy pedig azok az emberek, akiket az orosz csapatok fogtak el és málenkij robotra hurcoltak, és valamelyik orosz munkatáborban voltak kénytelenek, méltatlanul embertelen körülmények között dolgozni, elpusztulni. Úgyhogy ezen a napon nekik adózunk egy perces néma csenddel. Azoknak, akik meghaltak értünk, akik meghaltak vagy menekülni kényszerültek azért, mert egy szabad hazában akartak élni.