041. ~
Nos...ismét itt vagyok, sziasztok! Az előző poszt óta javult a helyzet. Most visszaállt az eredeti állásába, a csak simán szomorúba. Nem olyan vészes. :) A design nem változott és nem is fog egy darabig, tényleg. Próbálom úgymond ezzel is magamra erőltetni a jobb kedvet. Hátha a vidámabb színek és Sebastian Stan mosolygó arca segít majd.
A napokban egyébként volt egy érzelmi...hát, kitörésnek mondanám és összeomlásnak. Arról kezdtem el beszélgetni az osztályfőnökömmel, hogy nem szeretnék ott lenni a bizonyítványosztáson. És valamiért az addig rejtegetett szomorúságom a felszínre tört és...csak sírtam. Nem tudtam abbahagyni a sírást egyszerűen. És talán még nem is utáltam magam annyira, mint akkor. Miután a beszélgetésnek vége lett sem tudtam abbahagyni. Úgy sétáltam végig, az egyetem területén is. Ilyet még sosem éltem át és...borzalmas volt. A közérzetem ugyan valamennyivel jobb azóta, de a hatását még most is érzem. Senkinek nem mertem még róla beszélni, de úgy érzem, hogy ezt most le kellett írnom. :)
Másról is akartam beszélni, de úgy gondolom a személyes dolgokat nem keverem mással. Igyekszem, tényleg igyekszem a víz felszínén maradni. :) Kívánok mindenkinek nagyon szép pénteki napot. Ölelés és puszi,
AJÁNLOM AZ OLDALT
