Sziasztok! Vagy mi...egyáltalán nem tudom, hogy most miért is írok ide, de inkább ez, mint a tanulás. Megint fejbevágott a motiválatlanság és elő sem vettem az anyagot. Se késztetést nem éreztem, se idegességet...mostanáig. Szóval idegesség van, késztetés nincs. És holnap vizsgázom...szuper ugye?

Kezdjük ott, hogy az ezt megelőző napokban étvágyam nem volt. Napokig csak pár falatot ettem, többet nem bírtam legyömöszölni a torkomon. De inkább azt a párat is csak azért, hogy ne essek össze. Reméltem, hogy visszajön az étvágyam, mert anya a héten sütött túrósbélest meg kakaóstekercset, de...semmi. Ettem mindkettőből pár darabot és kész. A mai nap pedig egyenesen katasztrófa. Reggel egy tál müzli és ennyi. Jó, az idegesség is rátesz, de szerintem egyébként sem lenne étvágyam, megint. Mondjuk kedvem se sok van ahhoz, hogy egyek, szóval nem olyan nagy baj, számomra legalábbis. Az egyetlen dolog, amit ma csináltam, az a Grimm nézése, sok rész egymás után. És mindjárt végére érek a 3. évadnak. Szuper vagyok, de tényleg.

Tudom, hogy valami nagyon nincs rendben és ez aggaszt. Nem ismerek a családban senkit, akinek depressziója lenne vagy akinek volt. De ha ez az, akkor...nem tudom. Az érzelemvilágom is hasonló. Azóta a kitörés óta olyan, mintha nem éreznék semmit. Mintha teljesen üres lennék...a Grimm iránt táplált heves érzelmeimet kivéve. Aki ismer, az tudja, hogy sosem voltam egy vidám ember. De ez már hozzámképest is ijesztő. Azt hiszem el is köszönök. Holnap, a vizsga után megpróbálok egy épkézláb jelentést összedobni. Ölelés és puszi,