Sziasztok! Napok óta próbálok egy normális bejegyzéstémán gondolkodni, de végül arra jutottam, hogy elkezdek egy kihívást.

Igen. Aki tud angolul az már valószínüleg arra is rájött, miről szól a kihívás. Sajnos egy ideig én is csináltam. Nem vagyok rá büszke. Akkor és ott azt gondoltam, az a...helyes. Mert pár percre megnyugtatott és jobban voltam tőle. Volt, hogy gimiben is az órák közti szünetekben is. Utána viszont hatalmas bűntudatot éreztem. Ha kíváncsi vagy hogyan mentem végig ezen az úton, akkor kattints a tovább-ra. :) Ölelés és puszi,

1. Mióta sebzed meg magad? Melyik testrészed a leginkább érintett?

Tizenéves korom óta. Pontosan nem emlékszem, de akkortájt kezdtem el. Hogy minek hatására, azt most nem mondanám el teljes egészében, mert nagyon személyes. Inkább csak annyit mondanék, hogy otthoni gondok + iskola = stressz, szomorúság, folyamatos depresszív hangulat. Tudni kell azt, hogy a gimis évek (5 évig jártam), számomra borzalmasak voltak. Nem tudok olyan napot mondani, amikor ne lettem volna kitéve a folyamatos bántásnak, cikizésnek. Nulladik és kb. harmadik közt olyannyira, hogy egyes kedves osztálytársaim "véletlenül" behúzták előttem az ajtót és nem nyitották ki, mert tudták, hogy én kopogok. Végül az osztályfőnöknek kellett szólnom...akkor ez abbamaradt. De az ellenségeskedés, a bunkózás az nem. Az folytatódott és így azt érték el nulladikban, hogy addig be sem mentem a terembe, amíg az adott órát tartó tanárt nem láttam közeledni. Az otthoni gondjaim pedig csak tetézték ezt. És egyik nap elloptam egy darabot anyu pengekészletéből (5 darabos kis csomag) és végighúztam a csuklómon. Ezt a pengét aztán iskolába is magammal vittem és a padom árnyékában is folytattam. Azóta abbahagytam egyébként, de mementónak egy pengét megtartottam. Ott van a tolltartómban folyamatosan...