Sziasztok! Egy ideje nem jelentkeztem sajnos. Se ihletem nem volt, se egyéb más téma, amivel szolgálhattam volna. A beígérteket is majd hozni fogom, egyszer. :) Ha össze tudok gyűjteni elég információt és lesz ihletem a fogalmazáshoz. Mindenesetre azt azért elmondhatom, hogy ma volt a 2 éves iskolai életem utolsó napja. Nem tudom, hogy ez hozadéka vagy deficitje-e ennek a 2 évnek, amit belefeccöltem a tanulásba.

Ha észrevettétek egy napig fura volt az oldal. A középső modulok eltűntek teljesen, semmi sem jött be. Kiderült, hogy elrontottam a css kódot, a végére nem írtam oda a </style> részt. :/ De szerencsére a Webmester gyors volt és segített, amit nagyon szépen köszönök neki!! Azonmód le is cseréltem a designt, megint, mert ebbe a képbe egyszerűen beleszerettem. Meg úgy Sebastian Stan-be, magába is. :D Nem tudom hova tenni őt, de tényleg. Szép mosolya van, gyönyörű szemei...kész. Olyan, mint a másik nagy szerelmem, Colton. Ők ketten a borús napokba is csalnak egy kis pici vidámságot.^^

Szóval...a vidám időknek vége, lassan nekem is be kell állnom a dolgozók sorába, akármennyire is nem tetszik ez nekem. Mármint, nem a munka, hanem a sorba beállás. Nem az a fajta vagyok. :) Ha bármi gond, észrevétel lenne, tudjátok hol találtok. Ölelés és puszi,

Sziasztok! Vizsgára kéne tanulnom, de nem tudom rávenni magam arra, hogy elővegyem az anyagot. Majd talán később. Addig is...úgy döntöttem, írok egy kis összefoglalót az elmúlt két évemről ebben az iskolában.

Nagy reményeket fűztem hozzá, tényleg. Mert a gimis éveim nem teltek mással, csak szenvedéssel. Reméltem, hogy itt már jobb lesz. Hát...nem lett az. Kivéve talán azt a tényt, hogy megismertem olyan embereket, akiket barátnak, ismerősnek mondhatok már. Egy év késéssel indultam neki, mert az egyetemről a pénz és a kevés pontjaim miatt lecsúsztam. A munka meg akkor még...ismeretlen fogalom volt számomra. :) Meg hát érettségivel nehezen találtam volna.

A nagy remények helyett jött a mindennapos...idegesség, szomorúság. Mert tudtam, hogy amint belépek az osztályterem ajtaján, már kezdődni fog. És az bánt a legjobban, hogy néhány emberen kívül senki sem vette a fáradtságot, hogy megismerjen. És itt azért 20-on túli emberekről van szó, azt hozzá teszem. De...nem is nyavalygok tovább. Miattam nem áll meg az élet úgysem. :D

Az összefoglaló kb. ennyi volt...nem is érdemelnek több lepötyögött betűt. A záróvizsga miatt aggódom ugyebár...ezügyben köszönöm is a biztatást. Megpróbálok erre koncentrálni a magam kishitű, low self-esteem-es módján. Remélem tetszik az új kinézet is, most ez a kép adta az ihletet.^^

Mindenkinek további szép szombat estét kívánok. Ma csak...ennyi sikeredett. Ölelés és puszi,

Sziasztok! Igen, idén elmaradt a tematikus poszt április 16-án. Majd később talán megírom és akkor majd olvashatjátok. Emellett sem volt túl sok kedvem és energiám az oldalhoz. Most valóban egy hetet késtem, szerintem van az több is...nem tudom.

Nem is tudom, hogyan írhatnám le a dolgokat, amik történtek velem. Le tudnám, de nem részletesen. Így pontokba szedve megtudhatjátok.^^

• Családjogi órán a tanárnő versenyt rendezett, a tananyaghoz kapcsolódó kérdésekből. És nyertem, egy 300 grammos, tehát bazinagy, Milka táblás csokit. :) Már csak kb két sor van belőle...
• Tumblr-en megismertem egy lányt, Kafu-t (az igazi nevét ugyebár direkt nem írom le), ez a felhasználóneve is. Francia, de ketten ugyebár angolul beszélgetünk.^^
• Nemsokára záróvizsgázni fogok és akkor papír is tanúsíthatja, jogi asszisztens a végzettségem.

Utóbbi miatt félek is rendesen. Bár azért igyekszem megfogadni a támogatók, barátok tanácsait. Lélek-fronton ugyanez a helyzet. Próbálom kicsit ráerőltetni magam arra, hogy jobb legyen a kedvem. Eddig sajnos több a kudarc, mint a siker...de úgy érzem folytatnom kell. És ebben a G-Portál is segít, az oldal maga, amikor feljövök naponta és megnézem a látogatottságot. Igaz, hogy nem túl sok és visszajelzést pedig egyáltalán nem kapok...de remélem, hogy elégedettek a látogatók azzal, amit itt látnak. :) Egyelőre most ennyi lenne, azt hiszem kiírtam mindent magamból. További szép estét nektek. És persze kellemes ünnepeket! Ölelés és puszi,

Sziasztok! Kicsi elnézést kérek tőletek a soknapos késés miatt. Végre működik annyira a gép és most kivételesen időm is van (amit mondjuk tanulásra kéne fordítanom, de mindegy...), így most írok nektek. Meg magamnak.

Szóval. Elhatároztam, hogy szeretném a kislányos nyavajgásfaktort kikapcsolni. Nyilván egy blog erről is szól, csak...én alapvetően nem ilyen vagyok. Valamiért itt mégis ilyen lettem. Akit idegesítettem, attól most ezúton elnézést is kérek. :$ Közeledik április 16. és szeretnék nektek az évfordulóról írni egy bővebb, nem csak két bekezdéses posztban írni majd. Ezzel kapcsolatban kommenteket, észrevételeket és ötleteket még mindig szívesen elfogadok, hogy mire lennétek kíváncsiak. Minek nézzek utána és tegyem fel majd.^^

Hogy kicsit személyes is legyek. Nemsokára itt a két éves időszak vége és hivatalosan is jogi asszisztens leszek. Vegyes érzelmekkel várom, mert lehetőségem ugye annyi, hogy kevés. Protekció nélkül persze. :/ Emiatt most kicsit rág az ideg, de hát amúgy is mindig eszem magam valami miatt. Igen. Ezen kéne változtatnom, de ez már belém ivódott azt hiszem. :D Mára szerintem ennyi. Mindenkinek kellemes csütörtök estét kívánok. Ölelés és puszi,

Sziasztok! Megint késtem egy pár napot az új bejegyzéssel, de igazából csak reménykedtem és vártam, hátha történik valami. Addig pihengettem, tanultam. És próbáltam ébren maradni, ami rengetegszer fulladt kudarcba. Órákon főleg...pedig nem a tanárt akarom vele megsérteni, csak egyszerűen alig bírok sokszor ébren maradni már. Volt, hogy álmodtam is. :'D Közben tanultam a vizsgákra is, kettő már sikerült is: földhiv. ügyvitel és ügyvédi ügyvitel...amit ezzel a lendülettel le is tudtunk. Már csak közjegyzői és munkajog vizsga van hátra, ugyanezzel a tanárral.

Tegnap bérletet is vásároltam, könyvtáraztam is. Négy darab könyv jött velem szembe, természetesen mindegyik történelmi, azon belül is II. világháborús témájú.^^

• Kádár Gábor, Vági Zoltán - A végső döntés
• Maria Ángels Anglada - Auschwitzi hegedű
• Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam (1942 - 1944) I.
• Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam (1942 - 1944) II.

Melyekből a harmadikat már el is kezdtem olvasni, sőt a másodikat is! Mind a négy nagyon érdekes könyv, így hát egyszerre kezdtem el. Remélem a végükre is érek, mert még saját könyvek közt is van olyan, amibe épp hogy belekezdtem. Mekkora problémák, ugye? XD És még édességet is szeretnék, meg mindent szeretnék. :3 Na mindegy, most megyek is...és eszem valamit. Kellemes hétvégét nektek. Ölelés és puszi,