Alig pár óra alvás után most úgy érzem el tudnék aludni. De nem akarok, mert akkor úgy érzem lemaradok a dolgokról. Egyébként sziasztok!

Most itthon dekkolok, próbálok erőt gyűjteni és tanulni a június 25-én esedékes szóbeli vizsgára. Siker persze zéró, de hát már hozzá vagyok ehhez szokva. Úgyhogy csak sajnálom magamat egy kicsit, fekszem, olvasok. Ez nem irónia, én tényleg így gondolok magamra. :D A mai nap egyetlen jó pillanata az volt, amikor délután három óra körül már vagy huszadjára mentem ki megnézni a postaládát, mert barátnőm csomagját mára vártam. Megérkezett és volt izgulás rendesen.

Ezt a két szépséget kaptam egy levél társaságában. :) A levél szerinte nyálas lett, szerintem meg megható, mert ilyen szépeket még senki sem mondott nekem a 23 nyomorult évem alatt. Ez is bizonyítja azt, hogy az internetes barátságok igenis számítanak. A miénk már 6(!!!) éve tart.^^ Úgyhogy a mai nap fáradtságát most ez a hihetetlenül kedves gesztus ragyogja be. Más mesélnivalóm nem igazán van, maximum annyi, hogy végre behoztam a Grimmel kapcsolatos lemaradásomat és felzárkóztam: holnap jön a 3. évad utolsó része, legközelebb majd ősszel jelentkezik a sorozat. A grimmhu.gp-nek köszönhetően pedig megnéztem néhány videót, ahol maguk a színészek/színésznők mesélnek a fináléról. Több kedvencem is van már és nem meglepően van jópár crush-om is. A legújabb például Trubel karaktere...de nem magyarázkodom, imádom és kész. A legszexibb pedig az egész sorozatban az akcentusok felbukkanása és ahogy egyes karakterek nyelveket beszélnek:

• orosz
• német
• francia

Minden egyes olyan részben, ahol ezen három nyelvet együtt vagy külön-külön beszélték, kicsit meghaltam. :) Olyan...szexi meg szép...és nagyon okos! Az okos nők és férfiak pedig a gyengéim. :P Mindenkinek kellemes péntek estét kívánok. Ölelés és puszi,

Sziasztok! A záróvizsga első része ezennel letudva, vagyis a nagy háború első csatáját megvívtam. Bennem volt a félsz nagyon, de...végül kellemesen csalódtam. :) Nem tudom, hogy lehet-e nyilvánosan írni a feladatokról, így azt most nem teszem. Csak annyit mondok, hogy szerettem a feladatokat. Az új bekezdésben pedig írnék néhány szót a legkedvesebb hobbimról és hogy miért is ez a hobbim.^^

Nem is igazán mondanám hobbinak, bár az ezen témájú kiadványok olvasása mindenképpen az. Igen, történelem. Azon belül is a XX. század és annak eseményei. Azon belül is pedig a két nagy háború. Általános iskola nyolcadik osztályában kezdődött, akkor tanultunk először erről a korszakról ugye. Addig is szerettem olvasni, de ezzel a témakörrel szinte rám omlott az elolvasandó könyvek tornya. Amit, hogy őszinte legyek...egyáltalán nem bánok. A legrosszabb pedig az, hogy nem egyszer néztek engem emiatt nemzetiszocialistának. Ami egyébként nem vagyok. Mert más az, ha szereted a történelmet és jól belerágod magad és más az, ha követsz egy ideológiát és hiszel benne. A facebook idővonalamon, tumblr-en és itt sem azért írok cikkeket, osztok meg képeket, csak mert a harkenkreutz, szvasztika és a führerprinzip és jaj...dehogyis. Én csak simán élek-halok ezért az időszakért, ennyi. :) Viccadict egy korábbi játékára írtam is ezzel kapcsolatban egy bejegyzést a régi blogba. Megkeresem a doc fájlt és feltöltöm ide, mint következő bejegyzést, ha kíváncsiak vagytok.^^ És most már egy másik oka is van ennek, a történelem szeretete mellett. Bele akarok látni a fenevad agyába, megtudni hogyan gondolkodtak így és miért...

Nos, azt hiszem az ihlet ennyibe fért bele. Az érettségizőknek sok sikert kívánok, és...ölelés meg puszi. :D

Sziasztok! Vagy mi...egyáltalán nem tudom, hogy most miért is írok ide, de inkább ez, mint a tanulás. Megint fejbevágott a motiválatlanság és elő sem vettem az anyagot. Se késztetést nem éreztem, se idegességet...mostanáig. Szóval idegesség van, késztetés nincs. És holnap vizsgázom...szuper ugye?

Kezdjük ott, hogy az ezt megelőző napokban étvágyam nem volt. Napokig csak pár falatot ettem, többet nem bírtam legyömöszölni a torkomon. De inkább azt a párat is csak azért, hogy ne essek össze. Reméltem, hogy visszajön az étvágyam, mert anya a héten sütött túrósbélest meg kakaóstekercset, de...semmi. Ettem mindkettőből pár darabot és kész. A mai nap pedig egyenesen katasztrófa. Reggel egy tál müzli és ennyi. Jó, az idegesség is rátesz, de szerintem egyébként sem lenne étvágyam, megint. Mondjuk kedvem se sok van ahhoz, hogy egyek, szóval nem olyan nagy baj, számomra legalábbis. Az egyetlen dolog, amit ma csináltam, az a Grimm nézése, sok rész egymás után. És mindjárt végére érek a 3. évadnak. Szuper vagyok, de tényleg.

Tudom, hogy valami nagyon nincs rendben és ez aggaszt. Nem ismerek a családban senkit, akinek depressziója lenne vagy akinek volt. De ha ez az, akkor...nem tudom. Az érzelemvilágom is hasonló. Azóta a kitörés óta olyan, mintha nem éreznék semmit. Mintha teljesen üres lennék...a Grimm iránt táplált heves érzelmeimet kivéve. Aki ismer, az tudja, hogy sosem voltam egy vidám ember. De ez már hozzámképest is ijesztő. Azt hiszem el is köszönök. Holnap, a vizsga után megpróbálok egy épkézláb jelentést összedobni. Ölelés és puszi,

Nos...ismét itt vagyok, sziasztok! Az előző poszt óta javult a helyzet. Most visszaállt az eredeti állásába, a csak simán szomorúba. Nem olyan vészes. :) A design nem változott és nem is fog egy darabig, tényleg. Próbálom úgymond ezzel is magamra erőltetni a jobb kedvet. Hátha a vidámabb színek és Sebastian Stan mosolygó arca segít majd.

A napokban egyébként volt egy érzelmi...hát, kitörésnek mondanám és összeomlásnak. Arról kezdtem el beszélgetni az osztályfőnökömmel, hogy nem szeretnék ott lenni a bizonyítványosztáson. És valamiért az addig rejtegetett szomorúságom a felszínre tört és...csak sírtam. Nem tudtam abbahagyni a sírást egyszerűen. És talán még nem is utáltam magam annyira, mint akkor. Miután a beszélgetésnek vége lett sem tudtam abbahagyni. Úgy sétáltam végig, az egyetem területén is. Ilyet még sosem éltem át és...borzalmas volt. A közérzetem ugyan valamennyivel jobb azóta, de a hatását még most is érzem. Senkinek nem mertem még róla beszélni, de úgy érzem, hogy ezt most le kellett írnom. :)

Másról is akartam beszélni, de úgy gondolom a személyes dolgokat nem keverem mással. Igyekszem, tényleg igyekszem a víz felszínén maradni. :) Kívánok mindenkinek nagyon szép pénteki napot. Ölelés és puszi,

Sziasztok! Ismét itt vagyok, szolgálatra jelentkezem. Mostanában nem láthattatok tőlem mást, csak nyavalygást, amiért elnézést is kérek. Csak...most valahogy ezek a moodswingek, hangulatingadozások elködösítették az agyamat. Tegnap...már azon gondolkodtam, hogy törlöm az egész oldalt. Őrültség, tudom. De egyszerűen már nem láttam értelmét az egésznek. Mára viszont meggondoltam magam, mert annyi mindent raktam már fel. Tartalmakat, információkat...és az a 4 év is pocsékba megy, ha én most törlöm a the-pathfinder.gp-t.

Így az oldal marad, és én is. Viszont ezek a hangulatingadozások egyre csak jönnek és jönnek és jönnek. Sokszor úgy érzem sokkal erősebbek, mint én. És olyan rossz, mert...én sosem voltam jókedvű, vagy vidám. Mindig csak rossz volt a kedvem vagy még rosszabb. Amit néha megszakítottak jó napok, néha hetek. De mostanában ilyen tényleg nincs. Csak a rossz napok vannak. És hiába próbálkozom, nem tudom őket elzavarni. :(

Elveszik a motivációmat, az életkedvemet. Holnap vizsgázom például szabadalom-ból és iparjogvédelemből, de még egy szót nem tanultam rá. Családjog dettó. Egyszerűen rá sem bírok nézni a táskámra, amiben benne van minden. Most például befejeztem a Grimm-nek az első évadát, mindjárt kezdem a másodikat. De valahogy össze kell kaparnom magam, ha nem akarom, hogy záróvizsgán szétszedjenek. Ha nem is most, akkor...valamikor.