Bizonyára sokan ismeritek ezen márkákat: Chanel, Adidas, Puma,  Hugo Boss. Nos, ezen márkáknak nincs teljesen tiszta múltja, a kitalálóknak meg pláne. Erről terveztem egy először két részes cikket írni az oldalra. Mindezekről a márkákról sötét dolgok maradtak fent. Chanel kis feketéjén és Hugo Boss öltönyén van a legsötétebb fekete folt, amit már sosem mosnak onnan le. Hiába kért a HB divatház bocsánatot. Úgyhogy hiába próbálják kifehéríteni őket, Chanelt is, számomra már régesrég bedőltek. És nem, nem savanyú a szőlő, ahogy sokan gondolják majd, mert nem engedhetem meg magamnak a márkákat...

Azt hiszem ennyi lenne a bevezető. Ha többet írnék, azzal már leleplezném a készülő cikkeket is. :)

Sziasztok! Amint láthattátok, nem volt új poszt az elmúlt napokban. A gép itthon, úgy néz ki, tropára megy teljesen...így egy darabig nem is lesz új poszt. Megpróbálhatok persze jönni, de ez persze ettől a fémdarabtól függ. A tételeimet sem tudom rendesen kidolgozni, szóval... :/ Na mindegy. Ha valakinek esetleg bántja a szemét az inaktivitás, levehet a cserék közül. Csak persze szóljon előtte, meg fogom érteni. <333 Ölelés és puszi,

Sziasztok! A kihívást holnap folytatom...most egy másik poszttal jöttem. Egy olyan témájúval, amiről a 4 év alatt, mióta a blog létrejött soha nem volt szó: szerelem. Bizony...még sosem írtam róla, és most azt hiszem itt van az ideje.

Soha nem voltam még szerelmes. Tényleg. Persze óvodában és általános iskolában igen, de az még csak gyerekszerelem volt. Mondjuk amelyik nyolcadik végéig kitart...na mindegy. Sosem voltunk jó viszonyban egyébként. Én kedveltem őt, ő engem nem. Mármint a szerelem. Míg én azt néztem, hogy más lányok, hogy sétálnak kézenfogva a párjukkal, én addig a járda szélén sétáltam egyedül. És ez most is így van. Most már nem is fáj annyira, hogy egyedül vagyok. Na jó, néha egy kicsit nagyon, de hamar elmúlik. Soha nem volt rám kíváncsi senki...és gyanítom, hogy ez életem végéig így is marad. És most nem a depresszió beszél belőlem...csak realista vagyok. Eljutottam arra a szintre, hogy most már jöhet bárki, nemet fogok neki mondani. Ha jön egyáltalán bárki. :) Mert bizony esetemben ezt is be kell számítani, hogy nem jön. Sosem voltam a fiúk kedvence, még csak lányoké sem. Utáltak. És azt hiszem ez a mai napig így is van.

Az összes rizsát hallottam már: majd neked is eljön, csak várj rá. Van odakint valaki, akinek csak te kellesz.

Már első hallásra is unalmasak, de sokadjára már kifejezetten idegesítenek. Nem lesz senkim, fogadjuk már el. Egyedül fogok élni, lesz egy kutyám, macskám...plusz plüssállataim és a könyveim, na meg a munkám. Mondjuk elég nehéz lenne összeegyeztetni a szerelmet és az ismerkedést azzal, hogy a majdani kis lakásomból ki sem tenném a lábamat, csak munka és bevásárlás miatt. :'D A netes ismerkedést pedig inkább hagyjuk. Nagyjából ennyi lenne, picike frusztrációmat pedig ezennel ki is írtam magamból. Ölelés és puszi,

Sziasztok! Napok óta próbálok egy normális bejegyzéstémán gondolkodni, de végül arra jutottam, hogy elkezdek egy kihívást.

Igen. Aki tud angolul az már valószínüleg arra is rájött, miről szól a kihívás. Sajnos egy ideig én is csináltam. Nem vagyok rá büszke. Akkor és ott azt gondoltam, az a...helyes. Mert pár percre megnyugtatott és jobban voltam tőle. Volt, hogy gimiben is az órák közti szünetekben is. Utána viszont hatalmas bűntudatot éreztem. Ha kíváncsi vagy hogyan mentem végig ezen az úton, akkor kattints a tovább-ra. :) Ölelés és puszi,

Sziasztok! Nem is tudom így hirtelen, hogy miről írjak. Eseménytelenül telnek a napjaim, de ezt annyira nem is bánom. Kicsit legalább így nyugalom van. :) Az egyetlen eseményértékű dolog az az, hogy elkezdtem olvasni a könyvet, amit barátnőmtől kaptam.

A Harmadik Birodalom (vagy ahogy 1942-től kell nevezni, Nagynémet Birodalom) legyőzhetetlen, tényleg kiváló katonáinak névsora tulajdonképpen. Kettő darab életrajzot sikerült elolvasni belőle tegnap:

Hans-Ulrich Rudel (1916 - 1982) repülőtiszt, a háború legeredményesebb katonája.

Adolf Galland (1912 - 1996) a Luftwaffe tisztje, vadászrepülő és ászpilóta, a II. világháborús német haderő legfiatalabb tábornoka, a vadászrepülők főszemlélője.

Érdekes dolgokat olvastam róluk. Gallandról például azt, hogy kivételes úriember volt és a szövetséges erők repülőtisztjeivel is olyan kedves, előzékeny és udvarias volt, hogy kettővel az élete végéig tartó barátságot kötöttek. Hans-Ulrich Rudellel szemben ő nem igazán érdeklődött a náci eszmék iránt, Adolf Hitlerről sem volt túl nagy véleménnyel. Hermann Göringről meg pláne, vele annyiszor összeveszett, viszonyuk olyannyira ellenségessé vált, hogy Göring végül egyszerűen kirúgta. Mindenesetre azért ez elég érdekes. Tudom, másba kéne most beleásni magam, de...ami nem érdekel, azzal úgysem fogok foglalkozni. :/

Még vannak hátra a könyvből jópáran, mindegyikük elébe érdeklődéssel tekintek. Hallani hallottam már egy-kettőről, de olvasni még sosem. További szép napot nektek. Ölelés és puszi,