Sziasztok! Most kicsit megerőltetem magam és próbálok írni a mai napomról. Ha még vevők vagytok rá. :D Reggel...hát, nem is tudom mivel lehetne jellemezni. Szerencséssel, ahogy kb az egész napomat. De vegyünk mindent sorba szépen:

• Bementem a boltba beváltani a nyerős sport szelet papírt és mellé megvettem gyorsan az áprilisi Glamour magazint is. A nagy sietségben a buszhoz viszont bent hagytam a buszbérletemet a boltban...kicsit megijedtem, hogy így fogalmazzak.
• Délután, hazafelé sétálva pedig észrevettem, hogy olyan furcsán áll a táska a hátamon. Szét volt nyílva teljesen és kitudja meddig mászkáltam így. XD Utána viszont többször is megálltam, szemrevételezni, hogy nem hagytam-e el valamit. Szerencsére semmit.^^

Úgyhogy az egész napom egyetlen szóval jellemezhető: szerencsés. Mert bizony kicsit agyfaszt kaptam volna, ha a jegyzeteim, a tolltartóm meg a többi cuccom félúton kiesik és szaladhatok vissza érte. Állapotomat tekintve szerintem a kóma felé lavírozok, bár nem olyan drámai a helyzet. Álmos vagyok és nem tudom magam rendesen kipihenni, sajnos. A tegnapi posztban pedig tényleg komolyan fogalmaztam...tényleg nagyon tetszik a tanárnőm. :) Olyan édes, meg aranyos...a mosolya olyan, hogy ha szomorú is vagy, felvidít. Engem mindig felvidít. :3 Úgyhogy a barátok mellett még ő is megszépíti ezt a másfél hónapot, ami még hátravan. Mára ennyi lenne. Legyen szép estétek. :) Ölelés és puszi,

Sziasztok! Egy hét után, de csak idetaláltam. :) Nem tudom, most mi ütött belém ezekkel a külsőkkel kapcsolatban, de...a mostanit nagyon szeretem. Egyrészt azért, mert Ross van a képeken, másrészt pedig azért, mert ez az első eset, hogy rájöttem, hogyan igazítsam a css kód színeit a fejléchez. *büszkefej* Mert eddig sosem bírtam rájönni, bonyolultnak tűnt nekem. Igyekszem sokáig fent hagyni. :D 

A mai napom egyébként átlagosnak mondható...most még nem is idegeskedtem annyit, mint szoktam. Csak egy kicsi volt reggel, mikor odabent derült ki, hogy a családjog füzetemet otthon hagytam. És azért a Debrecen B.újv. távolság nem olyan kicsi, hogy haza tudjak érte ugrani. XD És valami fontos dologra is rájöttem, bár még picit furcsa nekem, hiszen azelőtt sosem fordult elő velem: tetszik az egyik tanárnőm. :3 Vagyis, mindig jobb a kedvem, ha vele van óránk...mert kedves, mosolygós, meg olyan szép. *sóhajt* És itt a "románc" véget is ér, szerintem, mert sajnos van barátja. :D De azért szemem van és megcsodálhatom őt minden kedden.^^

Azt hiszem nagyjából ennyi is lenne...csak életjelet szerettem volna adni magamról. :D Szép estét mindenkinek és kitartást kívánok a hétre. Ölelés és puszi,

Sziasztok! Most egy hagyományos, napmesélős poszttal jelentkeznék. Hogy ilyen is legyen, ne mindig csak cikkek, kihívások, meg egyebek. :)

Szóval...ma tízre mentem suliba, így értelemszerűen később is keltem, 6.30-kor és a 7.34-es helyi busszal mentem ki az én megállómhoz, ahonnan indul Debrecenbe a busz.^^ Buszon találkoztam egy régi, gimis osztálytársammal is, akivel egészen jól elbeszélgettünk. Aztán az iskolához sétálva, az utolsó átkelőnél megpillantottam egy nőt, aki egy annyira gyönyörű kutyát sétáltatott, hogy hihetetlen.<33 Persze nem bírtam ki és megkérdeztem, hogy megsimogathatom-e a kutyust. Az órák hamar elrepültek, a mai napot úgy alapvetően szeretem is, mert érdekes órákat suvasztottak be ide. Megnézhetitek a megfelelő menüpontban (Előkelő idegen/Órarendem). Az eső is esett, mert miért ne akkor essen, amikor az ember lánya a frissen mosott hajával sétál hazafelé. :/ Ki volt adva az ukáz, 65 centis cipzár kell a dzsekimhez, így erősen kellett kalkulálnom, ki fogja-e telni a március havi bérletemmel együtt. Hát, mondhatom így, kurva nagy szerencsém volt. Éppenhogy meglett mindkettő és így egy apró petákom sem maradt. :') De öröm az ürömben, hogy ma engedték haza barátnőm kislányát a kórházból (remélem nem bánja, hogy ezt leírtam), mert aggódtam értük.<33 Azért egy hatéves barátságban csak mutatok valamiféle szimpátiát, netalán tán szeretetet is a családja felé. :D

Még annyit elmondok, hogy mióta vége lett a gyakorlatomnak a rendőrkapitányságon, nem telik el úgy nap, hogy ha elhalad előtte a busz, ne nézegessek kifelé, hogy tudok-e valamelyiküknek integetni. Vagy, ha leszállok, akkor esetleg odamenni és köszönni. :) Szerintem szerelmes lettem, kb. mindenkibe. :D

Ennyi mára, zárul ........ mókatára. :) Köszönöm, hogy elolvastátok, meghallgattatok. Legyen szép estétek és kitartást kívánok mindenkinek a hétre! Ölelés és puszi,

Sziasztok! Először is, remélem tetszett a tegnapi cikkem. Már tavaly is volt ilyen, a régi blogban. Akkor valahogy sokkal brutálisabbra sikerült, de azért remélem idén az új bejegyzés is váltott ki valamiféle hatást. :) A mai napom az kissé hamarabb is végetért, mint én arra számítottam. Az informatikát ugyanis "hamarabb kezdhettük", mivel én és még két barátnőm átmentünk az informatika terembe, mert abszolút senki nem volt bent. Utána pedig jött a szokásos, hivatalos levél szerkesztése. Vagyis, inkább már vizsgafeladat, amiben egy ilyen levelet kellett begépelni, megszerkeszteni. A lábjegyzet és a vízjel elhelyezése ment nehezebben, de azt hiszem mától már tudni fogom ezt is, hogyan kell.

Utána pedig jöttem hazafelé. Szerencsére elértem a 12.07-es buszt és még helyem is volt.*___* Mennyország. Zenét akartam hallgatni, de olyan szépen bealudtam, hogy inkább eltettem a telefont és aludtam tovább utána. :D Bárhol képes vagyok elaludni, ha le tudok ülni vagy kicsit eldőlök.

Most mennék is, de előtte még elárulnám a következő cikkem témáját: Homofóbia. :) Lesz benne egy szép kép is, ami szerintem teljesen összefoglalja az én gondolkodásmódomat ezzel kapcsolatban. Mindenkinek kellemes szerdai napot kívánok. Ölelés és puszi,

Sziasztok! Több napja próbálom írni ezt a posztot, de sosem sikerül, mert a gépünk otthon (nincs sajátom, egyetlen közös gép van), az konkrétan tropára ment...vagyis, a memóriája. Egyetlen egy ablakot tudok megnyitni a böngészőben, annál többtől meghal. Már nem is számolom, hogy egy nap hányszor indítom újra. :/ Mindenesetre most, lefekvéshez készülődve megpróbálom még egyszer, utoljára. Hoocy-tól "loptam" egy kihívást, amit majd szerintem holnap el is kezdek. Ha a suliból lesz annyi időm.

A mai napomról kb annyit, hogy hosszú volt. Reggel lefulladtam, mert a busz dugig volt, én meg olyankor kissé...pánikba esem. Iszonyodok bármitől, amin tömeg alakulhat ki, így a buszt sem szívlelem. Aztán pedig volt ügyészségi ügyvitel órám, családjog, aztán szerzői jog. Ebből a háromból csak a harmadik volt érdekes, ott legalább hozzá is tudtam szólni ahhoz, amit a tanár mondott. :) Utána volt egy kis sprint a busz után, így ismét lefulladtam, hozzá még le is főttem. :D Milyen érdekes, ugye? XD Voltam mamámat meglátogatni, felköszönteni névnapja alkalmából. Hatra értem haza. Remélem nektek azért jobb volt a mai nap.^^ Ölelés és puszi,